{{ComputedLoadMoreText}}

{{totalCount}} termékből {{dataLength}} darabot már láttál

Amit a fejhallgatókról tudni érdemes

Egy fejhallgató megvásárlása nem lehet lehetetlen feladat, de a márkák és a több száz modell miatt nem lesz sétagalopp sem kiválasztani egy olyan terméket, amely maradéktalanul megfelel az igényeinknek.

A fejhallgatók esetében számos tényezőt kell figyelembe venni; a fejhallgató illeszkedését, a kialakítását, az adatátvitel módját, a vezetékes legyen vagy sem, milyen legyen a hangminősége, és még sorolhatnánk... Ha úgy döntünk, hogy a választási preferenciáink sokkal inkább a jobb hangminőség felé hajlanak, a kissé magasabb árkategória felé kell fordulnunk. Ugyanakkor, ha a lehető legkisebb összeget szeretnénk költeni, készüljünk fel arra, hogy kompromisszumot kell kötnünk a hangminőségben.

Mielőtt tehát leadnánk a rendelés a webáruházban, soroljuk fel azokat a dolgokat, amelyekre a fejhallgatónak képesnek kell lennie, illetve vegyük sorra, melyek a nélkülözhető tulajdonságok és képességek. Az alábbiakban összeállítottunk egy fejhallgató-vásárlási útmutatót, amely segíthet az igényeknek megfelelő legjobb hangzással rendelkező fejhallgató kiválasztásában. 

Fejhallgatók és fülhallgatók – Ez a különbség

A fülhallgatók legalább részben a hallójáratba illeszkednek, és néha a fülre is felcsíptethetők. Általában fülhallgatónak nevezik őket, de különböző idegennyelvű elnevezésekkel is találkozhatunk.

A fülhallgatók kompaktak, nem feltűnőek, és zsebben vagy táskában könnyedén tárolhatók. A többségük viszonylag olcsó, de találkozhatunk sok tízezres változatokkal is. Léteznek klasszikus kagylóba vagy hallójáratba dugható változatok, illetve fülre csíptethető stílusúakkal is találkozunk. Ez utóbbiak főként edzés közben tesznek jó szolgálatot, noha a vezeték nélküli változat pedig még jobb élményt nyújthat edzés közben.

A fülhallgatók hangminősége nagy valószínűséggel elmarad a tökéletestől, ráadásul a modellek érzékeny vezetékei a folyamatos gubancolódás és kibogozás által károsodhatnak, ami ronthatja a hangminőséget. A környezeti zajokat is nehéz kizárni velük, hacsak nem választunk drágább, kifejezetten zajszűrésre és szigetelésre tervezett fülhallgatót.
A kisebb méret azt is jelenti, hogy a vezeték nélküli és zajszűrős fülhallgatóknak általában rövidebb az akkumulátor élettartama, mint a fülre illesztett vagy fül fölé helyezett fülhallgatóknak. Gombok sem férnek el rajtuk, így érintés- vagy hangvezérlést alkalmaznak, ami sok esetben körülményes és kényelmetlen lehet.
A fejhallgatók a fejünkre „ülnek”: léteznek over-ear (vagy fül körüli) és on-ear stílusban. A nagyobb méret általában azt jelenti, hogy jobb hangvisszaadást biztosítanak, mint a fülhallgatók. A környezeti zajokat is hatékonyabban tudják korlátozni, használaton kívül a nyakunkba akaszthatók. A vezeték nélküli és zajszűrős fejhallgatók általában hosszabb akkumulátor-üzemidővel rendelkeznek, mint a fülhallgatók, és egyesek az érintésvezérlés helyett fizikai gombokat alkalmaznak, amelyek használata egyszerűbb lehet.

A fejhallgatók azonban sokkal nagyobbak, mint a fülhallgatók, emiatt a hordozásuk is kényelmetlenebb. A folyamatos viselés miatt elkoszolódhatnak, különösen védőtok nélkül. Általánosságban magasabb áron tudjuk megvásárolni őket, mint a fülhallgatókat.

Vezetékes és vezeték nélküli fejhallgatók

A fejhallgatók kábelen, Bluetooth-on vagy egyes tévé-specifikus modellek esetében más, saját vezeték nélküli rendszeren keresztül csatlakoznak az audioeszközökhöz. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai, de a döntést a készülék által támogatott bemeneti lehetőségek és a hangminőség alapján kell meghoznunk, különösen abban az esetben, ha kifejezetten fontos számunkra a hangminőség. Egyes fejhallgatók mind a vezetékes, mind a vezeték nélküli csatlakozást támogatják.

Vezetékes: A klasszikus megoldás, amely esetében a kábel a fejhallgató-csatlakozóba csatlakozik. Általában jobb minőségű hangzást kínál, mint a Bluetooth, illetve tiszta kapcsolatot biztosít, amely nem hajlamos a kiesésekre. A megoldás előnyeként említhető, hogy nincs szüksége akkumulátorra, vagyis egy fontos sérülékenységi pontot ilyen módon ki is köszöbölhetünk. A kábelek azonban útban lehetnek, és a készülékhez kötnek, a gyengébb minőségű modellek esetében pedig könnyen sérülhetnek.

Vezeték nélküli: Ezek a fejhallgatók olyan eszközökkel szinkronizálódnak, amelyek támogatják a Wi-Fi vagy Bluetooth kapcsolatot. A csatlakozási lehetőségeket a specifikációkban feltüntetik, de szinte minden vezeték nélküli fejhallgató a Bluetooth valamelyik változatát használja. Bár kényelmes megoldás, a kapcsolat fenntartása lemeríti a fejhallgató és a lejátszást biztosító eszköz (pl. okostelefon) akkumulátorát. 
Vezeték nélküli technológiák: Bluetooth kodekek

A vezeték nélküli fejhallgatók esetében a hangminőséget jelentősen befolyásolja a használt Bluetooth kodek. De kezdjük azzal, mi is valójában a kodek? A kodek egy olyan algoritmus, amely tömöríti a hangadatokat, hogy azok vezeték nélkül továbbíthatók legyenek, majd a vevő oldalon (a fejhallgatóban) visszaalakítja azokat eredeti formájukba. Különböző kodekek léteznek, amelyek eltérő tömörítési arányt és minőséget kínálnak.

Az SBC (Subband Coding) az alapértelmezett Bluetooth kodek, amelyet minden Bluetooth-képes eszköz támogat. Ez a kodek viszonylag alacsony sávszélességet és közepes hangminőséget biztosít. Az SBC kodek hátránya, hogy a tömörítés során veszteség keletkezik, ami hallható minőségromlást okozhat, különösen a magasabb frekvenciák esetében. Az aptX kodek a Qualcomm fejlesztése; ezjobb hangminőséget kínál, mint az SBC. Az aptX alacsonyabb késleltetést és hatékonyabb tömörítést biztosít, ami kevesebb veszteséget és tisztább hangzást eredményez. Az aptX kodeknek több változata is létezik, például az aptX HD, amely még magasabb bitrátát és jobb hangminőséget kínál, valamint az aptX Low Latency, amely minimalizálja a késleltetést, ami különösen fontos videók nézése vagy játék közben. Az AAC (Advanced Audio Coding) az Apple által preferált kodek, amelyet az iOS eszközök és az iTunes is használ. Az AAC jobb hangminőséget biztosít, mint az SBC, és hatékonyabb tömörítést alkalmaz. Az AAC kodek különösen jól teljesít alacsonyabb bitrátákon, így ideális lehet mobil eszközökhöz. Az LDAC a Sony által fejlesztett kodek, amely a legmagasabb hangminőséget kínálja a Bluetooth kodekek közül. Az LDAC akár háromszor nagyobb adatátviteli sebességet tesz lehetővé, mint az SBC, ami szinte veszteségmentes hangátvitelt eredményez. Az LDAC hátránya viszont, hogy a magas sávszélesség-igény miatt nem minden eszköz támogatja, illetve a kapcsolat stabilitása is érzékenyebb lehet a környezeti zavarokra.

Nyílt és zárt kialakítású fejhallgatók

Mint tudjuk, a fejhallgatók kialakítása jelentősen befolyásolja a hangzást és a felhasználói élményt. A nyílt és zárt kialakítású modellek alapvetően különböznek egymástól, mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, amelyeket a felhasználási környezet és a személyes preferenciák alapján érdemes mérlegelni. A választás nem csupán technikai kérdés, hanem a zenehallgatási szokások és igények figyelembevételét is igényli.

A nyílt kialakítású fejhallgatók esetében a hangszórók mögötti rész nincs teljesen elszigetelve a külvilágtól. Ez azt jelenti, hogy a hang szabadon áramlik mindkét irányba, ami természetesebb és „tágasabb” hangzást eredményez. A nyílt kialakítás előnye, hogy a hangzás kevésbé „dobozszerű”, a hangok pozícionálása pontosabb, ami különösen előnyös klasszikus zene vagy akusztikus felvételek hallgatása esetén. A nyílt kialakítású fejhallgatók hátránya, hogy a hang kiszűrődik a környezetbe, így zajos helyeken, tömegközlekedésen utazva vagy irodában ülve nem ideálisak. Másokat zavarhat a zene, és a külső zajok is behatolnak, rontva az élményt. Ez a típus inkább otthoni, csendes környezetben történő használatra ajánlott, ahol a környezeti zajok nem zavaróak. A zárt kialakítású fejhallgatók ezzel szemben a hangszórók mögötti részt teljesen elszigetelik a külvilágtól. Ez a kialakítás jobban kizárja a külső zajokat, illetve megakadályozza, hogy a hang kiszűrődjön a környezetbe. A zárt kialakítás előnye, hogy az ilyen fejhallgatók zajos környezetben is kiválóan használhatók, mivel a külső zajok kevésbé zavarják a zenehallgatást, illetve a zene sem hallatszik ki, így a környezetünket sem zavarja.

Hogyan működik a zajszűrő fejhallgató?

Kétféle zajszűrő fejhallgató létezik: passzív és aktív. A passzív zajszűrés úgy akadályozza meg a zaj bejutását, hogy a fül körül vagy a fül belsejében szoros illeszkedést biztosít, ezáltal kizárja a zajokat, mint egy füldugó. Az aktív zajszűrés egészen más.

Anélkül, hogy túlságosan elmélyülnénk a zajszűrés technikai világában, annyit érdemes tudni, hogy a hang hullámok segítségével terjed. A hangot úgy lehet kiiktatni egy felvételből, hogy a hullámformát megkettőzzük és megfordítjuk, majd a kettőt egymás mellé helyezzük. Az aktív zajszűrő fejhallgatók alapvetően ugyanezt teszik. Beépített mikrofonokkal rendelkeznek, amelyek befogják a környezeti zajt, és a hullámot megfordítva kioltják azt.

Sok modern fejhallgató lehetővé teszi a zajszűrés szintjének beállítását, akár gombok vagy érintésvezérlők segítségével, akár egy hozzá tartozó okostelefonos alkalmazás által. A közepes szintű zajszűrés például beenged némi zajt, ami a biztonságos közlekedés alapfeltétele lehet, ha forgalmas út mellett sétálunk.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az aktív zajszűrés energiaigényes feladat az eszköz számára; ha az akkumulátor üzemidejét szeretnénk meghosszabbítani, kapcsoljuk ki a funkciót.

Fejhallgatók impedanciája

Mindenki hallotta már az impedancia kifejezést, de csak kevesen tudják, mit jelent valójában. Az impedancia egy elektromos jellemző, amely a fejhallgatók esetében a hangszóró tekercsének váltakozó árammal szembeni ellenállását jelenti. Ohmban (Ω) mérik, és jelentős hatással van a fejhallgató hangminőségére és arra, hogy milyen erősítőre van szükség a megfelelő meghajtásához. Az impedancia megértése kulcsfontosságú a megfelelő fejhallgató és erősítő párosításához, ezáltal a legjobb hangzás eléréséhez is.

Az alacsony impedanciájú fejhallgatók (általában 32 Ω alatt) kevesebb feszültséget igényelnek a megfelelő hangnyomás eléréséhez. Emiatt ideálisak hordozható eszközökhöz, okostelefonokhoz, táblagépekhez és hordozható zenelejátszókhoz, amelyek általában alacsonyabb kimeneti feszültséggel rendelkeznek. Az alacsony impedancia azonban nem feltétlenül jelent jobb hangminőséget, sőt, egyes esetekben torzításhoz is vezethet, ha túl erős erősítő párosul hozzá. A magas impedanciájú fejhallgatók (általában 60 Ω felett, de akár 600 Ω is lehet) nagyobb feszültséget igényelnek a megfelelő meghajtáshoz. Ezeket a fejhallgatókat általában dedikált fejhallgató-erősítőkkel vagy audio interfészekkel használják, amelyek képesek biztosítani a szükséges feszültséget. A magas impedancia általában jobb hangminőséget eredményez, mivel a hangszóró tekercse finomabban szabályozható, ezáltal a torzítás is kisebb lehet. A fejhallgató impedanciájának kiválasztásakor figyelembe kell venni a használni kívánt eszköz kimeneti impedanciáját is. Az ideális eset az, ha a fejhallgató impedanciája legalább nyolcszorosa a forráseszköz kimeneti impedanciájának. Ez az "nyolcszoros szabály" segít elkerülni a frekvenciaátvitel nem kívánt változásait, valamint a torzítást, ilyen módon biztosítva a tiszta és pontos hangzást.

A fejhallgatók érzékenysége és hangnyomásszintje – Kell tudnunk róluk egyáltalán?

A fejhallgató érzékenysége és hangnyomásszintje (SPL) két egymással összefüggő paraméter, amelyek meghatározzák, hogy a fejhallgató milyen hangosan képes szólni egy adott bemeneti jelszint mellett. Az érzékenység azt mutatja meg, hogy a fejhallgató milyen hatékonyan alakítja át az elektromos jelet hangnyomássá. A hangnyomásszint pedig azt jelzi, hogy a fejhallgató milyen hangos, mindezt decibelben (dB) kifejezve.

Az érzékenységet általában decibelben (dB SPL/mW) vagy decibelben (dB SPL/V) adják meg. Az előbbi azt jelenti, hogy 1 milliwatt (mW) teljesítményű elektromos jel mekkora hangnyomást (dB SPL) eredményez a fejhallgatóban. Az utóbbi pedig azt, hogy 1 volt (V) feszültségű jel mekkora hangnyomást eredményez. Minél magasabb az érzékenység értéke, annál hangosabban szól a fejhallgató ugyanakkora bemeneti jelszint mellett. A hangnyomásszint (SPL) a fejhallgató által keltett hang hangerejét jelzi. Fontos megjegyezni, hogy a túl magas hangnyomás károsíthatja a hallást. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a 85 dB feletti hangnyomásnak való tartós kitettség halláskárosodáshoz vezethet, ezért fontos, hogy a fejhallgatót ne használjuk túl magas hangerőn, különösen hosszú ideig.

A fejhallgató érzékenysége és hangnyomásszintje közötti összefüggés a következő: minél magasabb az érzékenység, annál kisebb bemeneti teljesítményre (vagy feszültségre) van szükség ugyanazon hangnyomásszint eléréséhez. Ez azt jelenti, hogy egy magas érzékenységű fejhallgató hangosabban szólhat egy gyengébb erősítővel, mint egy alacsony érzékenységű fejhallgató. A megfelelő érzékenységű fejhallgató kiválasztásakor figyelembe kell venni a használni kívánt eszköz kimeneti teljesítményét (vagy feszültségét). Ha a forráseszköz gyenge, akkor érdemes magasabb érzékenységű fejhallgatót választani, hogy elegendő hangnyomást lehessen elérni. Ha viszont a forráseszköz erős, akkor egy alacsonyabb érzékenységű fejhallgató is megfelelő lehet.

A fejhallgatók frekvenciaátvitele – Mit kell tudnunk erről?

A frekvenciaátvitel a fejhallgatók egyik legfontosabb műszaki paramétere, amely azt mutatja meg, hogy a fejhallgató milyen frekvenciatartományban képes hangot reprodukálni. Hertzben (Hz) adják meg, és általában egy alsó és egy felső határértékkel jelölik (például 20 Hz - 20 kHz). Ez a tartomány azt jelzi, hogy a fejhallgató milyen mély és milyen magas hangokat képes megszólaltatni.

Általános iskolai tanulmányinknak köszönhetően tudjuk, hogy az emberi hallás általában 20 Hz és 20 kHz közötti frekvenciatartományt érzékeli, bár ez az életkorral és az egyéni adottságokkal ez változhat. A 20 Hz alatti hangokat infrahangnak, a 20 kHz felettieket pedig ultrahangnak nevezzük. A legtöbb fejhallgató a hallható tartományt fedi le, de vannak olyan modellek, amelyek ennél szélesebb frekvenciaátvitellel rendelkeznek. A frekvenciaátvitel nem csupán a hallható tartományt jelenti, hanem azt is, hogy a fejhallgató milyen egyenletesen reprodukálja a különböző frekvenciákat. Ideális esetben a fejhallgató minden frekvenciát ugyanolyan hangosan szólaltat meg, de a valóságban ez ritkán valósul meg tökéletesen. A frekvenciaátviteli görbe egy grafikon, amely azt mutatja, hogy a fejhallgató milyen hangnyomással szólaltatja meg az egyes frekvenciákat.

A frekvenciaátviteli görbe alakja határozza meg a fejhallgató hangzásának karakterét. Például, ha a görbe a mély hangok tartományában (kb. 20-200 Hz) kiemelkedik, akkor a fejhallgató basszus-hangsúlyos lesz. Ha a magas hangok tartományában (kb. 2 kHz - 20 kHz) van kiemelkedés, akkor a fejhallgató fényesebb, csilingelőbb hangzást produkál. Az egyenletes, „lapos” frekvenciaátviteli görbe a legtermészetesebb, legkiegyensúlyozottabb hangzást eredményezi. A frekvenciaátvitel mellett fontos figyelembe venni a torzítást is, amely azt mutatja meg, hogy a fejhallgató mennyire pontosan reprodukálja a hangot. A torzítás különösen a magasabb frekvenciákon és nagyobb hangerőn jelentkezhet. Az alacsony torzítású fejhallgatók tisztább, részletgazdagabb hangzást biztosítanak.

Különböző hangszóró típusok szolgáltatják a hangzást

A fejhallgatókban a hangot a meghajtók, vagyis a hangszórók állítják elő. Ezek az apró elektromechanikus eszközök alakítják át az elektromos jeleket hanghullámokká. A meghajtók típusa és minősége jelentősen befolyásolja a fejhallgató hangzásának karakterét, teljesítményét és természetesen az árát is. A leggyakoribb típusok között említjük a dinamikus, a planar mágneses és az elektrosztatikus hangszórókat.

A dinamikus meghajtók a legelterjedtebbek. Működési elvük hasonló a hagyományos hangszórókhoz; egy lengőtekercs egy állandó mágneses térben mozog, a tekercshez rögzített membrán pedig létrehozza a hanghullámokat. A dinamikus meghajtók előnye a viszonylag alacsony költség, a jó basszus-visszaadás és a széles frekvenciaátvitel. Hátrányuk lehet viszont a magasabb torzítás, különösen nagyobb hangerő esetében. Az úgynevezett planar mágneses meghajtók egy vékony, lapos membránt használnak, amelyre egy vezető réteget visznek fel. A membrán két mágneses rács között helyezkedik el, és a vezető rétegen átfolyó áram hatására a membrán mozogni kezd, így hozva létre a hangot. A planar mágneses meghajtók előnye a rendkívül alacsony torzítás, a gyors reakcióidő és a részletgazdag hangzás. Ezek is rendelkeznek hátrányos tulajdonságokkal, ami jellemzően a magasabb ár és a nagyobb súly, valamint az, hogy nagyobb teljesítményű erősítőt igényelnek. Az elektrosztatikus meghajtók a legritkább és legdrágább típusok; egy rendkívül vékony, elektrosztatikusan feltöltött membránt használnak, amely két perforált fémlemez (sztátor) között helyezkedik el. A sztátorokra kapcsolt feszültség változásai hatására a membrán mozogni kezd, és hangot bocsát ki. Az elektrosztatikus meghajtók előnye a páratlanul tiszta, részletgazdag hangzás, a rendkívül alacsony torzítás és a kiváló tranziens átvitel. Hátrányuk a kifejezetten magas ár, valamint a speciális, nagyfeszültségű erősítő igénye, illetve a korlátozott basszus-visszaadás. Léteznek hibrid meghajtóval szerelt fejhallgatók is, amelyekben a különböző típusú meghajtókat kombinálják a hangzás optimalizálása érdekében. Például egy dinamikus meghajtót a mély hangok, míg egy planar mágneses vagy elektrosztatikus meghajtót a közép- és magas hangok megszólaltatására használnak.
A fejhallgatók térhatású hangzásra is képesek

A térhatású hangzás, más néven surround sound olyan hangtechnika, amely a hangforrásokat a hallgató körül helyezi el, így teremtve valósághűbb és immerzívabb hangélményt. A térhatású hangzás különösen fontos a játékok, filmek és virtuális valóság (VR) alkalmazások esetében, ahol a hangok pozícionálása jelentősen hozzájárul a beleéléshez és a valósághűség érzetéhez.

A fejhallgatók esetében a térhatású hangzást általában virtuális térhatású technológiával érik el. Ez azt jelenti, hogy a fejhallgató két hangszórója (egy a bal és egy a jobb fülben) képes szimulálni a többcsatornás hangrendszerek (pl. 5.1 vagy 7.1) hangzását. A virtuális térhatású hangzás különböző algoritmusok és jelfeldolgozási technikák segítségével jön létre, amelyek manipulálják a hang fázisát, késleltetését és hangszínét, hogy a hallgató úgy érzékelje, mintha a hangok különböző irányokból érkeznének. A legismertebb virtuális térhatású technológiák a Dolby Atmos, a DTS:X és a Windows Sonic. Ezek a technológiák különböző módon közelítik meg a térhatású hangzás szimulációját, de mindegyik célja, hogy a hallgatót a hangzás középpontjába helyezze. A Dolby Atmos és a DTS:X objektumalapú hangtechnológiák; ezek nem csak a hangszórók elhelyezkedését veszik figyelembe, hanem a hangforrások pozícióját is a térben. A gamer fejhallgatók sok esetben virtuális térhatású hangzással rendelkeznek, ami segíthet a játékosoknak a hangok alapján tájékozódni a játékban. Például, ha egy lövés hangja jobbról hátulról érkezik, a játékos tudni fogja, hogy honnan jön a veszély. A virtuális térhatású hangzás nem csak a játékokban, hanem a filmekben és zenében is javíthatja az élményt.

Fontos megjegyezni, hogy a virtuális térhatású hangzás nem helyettesíti a valódi többcsatornás hangrendszereket. A virtuális térhatású technológiák csak szimulálják a térhatást, és a minőségük változó lehet. Azonban a jó minőségű virtuális térhatású fejhallgatók is jelentősen javíthatják a hangélményt, különösen olyan helyzetekben, amikor nincs lehetőség többcsatornás hangrendszer használatára.